Csórók országa: 4,6 millió ember él mélyszegénységben

Statisztikai szempontok alapján a szegények közé azokat kell sorolni, akik az átlagjövedelem hatvan százalékánál kevesebből élnek. A nettó átlagkereset hazánkban 131 ezer, ennek a hatvan százaléka 78 600 forint. A nettó minimálbér viszont nem éri el ezt az értéket – hiszen csak 60 950 forint, tehát ez azt jelenti, ha valaki 2012-ben egyedül élt, és minimálbért keresett, akkor 22 százalékkal a szegénységi szint alatt élt – olvasható a tanulmányban. A KSH létminimum számításainak az adatai idén júliusban jelentek meg, és megerősítették a Tárki kutatásainak eredményét.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] A vidéki kisboltokban már rendszeres, hogy hitelre adják a helyieknek a kenyeret, tejet, lisztet és a cukrot (képünk illusztráció)
[/caption]A szegénység viszont mást jelent a budai kerületekben, mást Szekszárdon és mást Dúzson. Tolna megye több falusi boltjában mára sajnos jellemző lett, hogy az eladó rendszeresen felírásra szolgálja ki a helyiek egy részét. – Csak kenyeret, tejet, esetleg lisztet, cukrot engedek így vásárolni, mondta az egyik kisbolt tulajdonosa. Pár évvel ezelőtt csak esetenként fordult elő, hogy nyugdíjig vagy a segély érkezéséig hiteleztünk, de mára sajnos egyre többen kérik, hogy segítsünk. Nem örülök neki, mert nekem ebből semmi hasznom nincs, sokszor már annak is örülök, ha visszakapom a pénzem, de ha nem segítenék, akkor nem lenne forgalmam, és be is zárhatnám a boltot.

A városi üzletekben, még ha ismerik is a vásárlót, a fizetés helyetti felírás elképzelhetetlen. Ugyanakkor az üzletvezető elmondta, lényegesen visszaesett a forgalmuk. Még ez év elején is naponta kértek frissen vágott tőkehúst, ha kevesebbet is mint korábban, július 1-től viszont már csak heti két szállításra van igény.

A tanulmány szerint a drasztikus elszegényedés megindulása egyértelműen a 2008-as gazdasági válsághoz köthető. Ennek az lett a következménye, hogy ma hazánkban 4,6 millió ember él európai mércével mért szegénységben. Évente átlagosan két százalékkal csökkent 2007 és 2013 között a háztartások átlagjövedelme. Az eloszlást tekintve is aggasztó az összkép: az alsó tizedben élőknek hat-hét százalékkal csökkent, miközben a felső tizedben élőknek több mint tíz százalékkal nőtt évente a jövedelme.  Az alsó és felső jövedelmi tizedben élők közötti különbség kilencszeres lett, a társadalmi egyenlőtlenség mértéke az unión belül csak Romániában nagyobb, mint nálunk. A felső jövedelmi tizedben élő egymillió ember összes jövedelme több, mint az alsó négy jövedelmi tizedben lévők – négymillió ember – összes jövedelme.

Az adatok a cikk szerint egyértelműen mutatják, hogy a magyar társadalom végzetesen kettészakadt, és a válság hatására megindult az alsó középosztály lecsúszása. Az alsó három tizedben egyre nagyobb azoknak a családoknak száma, ahol még közmunkás sincs.
Ennek az a következménye, hogy az átlagjövedelem felénél kevesebb pénzből 1,2 millió ember él, és ők a teljes kilátástalanság és reménytelenség szintjén tengetik napjaikat. Ezekből a csoportokból egyre kevesebben lesznek nyugdíjasok, mivel el sem érik a nyugdíjkorhatárt, ezért keletkezik az a hamis látszat, hogy a nyugdíjasok között csökkent a létminimum alatt élők száma.

Már rég elfogytak a tartalékok a háztartásokból

A nélkülözők aránya 2007-hez viszonyítva 2012-re 3,8 százalékról 8 százalékra ugrott, a hónapról hónapra megélhetési gondokkal küzdők aránya 18 százalékról 26 százalékra nőtt. A szegénységi ráta a fiataloknál a legmagasabb: 26 százalék. A háztartások 80 százalékának nincs annyi tartaléka, hogy egy váratlan nagyobb, százezer forintos kiadást állni tudjon. Ez az érték 2007-ben még nem érte el a 60 százalékot. A fűtés hiánya húszról 27 százalékra nőtt az elmúlt két év alatt. Saját bevallásuk szerint a családok 45 százaléka még kétnaponta sem képes húsfélét fogyasztani, ez az érték 2007-ben negyven százalék alatt volt.